Magyar Repüléstörténeti Társaság
Hungarian Aviation Historical Society


Bejelentkezés

In Memoriam


Kép   

Kasza József (1928 - 2014)

 

Kasza József tagtársunk 1928-ban született, a magyar vitorlázórepülés kezdete előtt egy évvel.  Gyermekként repülőgép modelleket fabrikált, majd 1943 tavaszán az iskolájában repülő modellező kört alakított, 1944-ben pedig repülő modellező oktatói vizsgát tett. Amikor betöltötte a repüléshez szükséges, minimálisan előírt 15. életévét, 1943. november 11-én jelentkezett a MÁV Repülőklubba. Lelkesedésének, szorgalmának és kitartásának köszönhetően 1955-ben, az országban 11.-ként teljesítette az aranykoszorú feltételeit. Az aranykoszorú és a rekordok megrepüléséért az Érdemes Sportoló címet is megkapta.

A repülés mellett foglalkoztatta a meteorológia, és annak jelenségei is. Egyetemei tanulmányait nem fejezte be, de a téma változatlanul foglalkoztatta. 22 évesen megírta első szakkönyvét, a Légkörtant, melyet később további kiadványok követtek a meteorológia és a navigáció témakörben. Könyvei a mai napig aktuálisak, még sok helyen használatban vannak. Amellett hogy oktatott, versenyzett, rekordokat repült, jutott energiája a kísérletezésekre is. Foglalkoztatta őt a felhők világa. A háború előtt, a kezdetleges hullámrepülések felelevenítésére kidolgozott módszerét gyakorlatba ültette. Elsőként Hasznoson, de mivel ott a terep nem volt alkalmas, ezért Gyöngyösön, a Pipis-hegyi repülőtéren folytatta. Ez a terep jó választásnak bizonyult, a mai napig szerveznek hullámtáborokat az arany- és gyémántkoszorú magassági feladatának megrepülésére. Számos cikket írt a hullámrepülésről szakfolyóiratokba, és Társaságunk Évkönyveibe. Érdekes volt olvasni, a kezdeti időkben hogyan készítették fel gépeiket a hidegre, párásodásra, jegesedésre.

Azon szerencsés emberek közé tartozott, akiknek munkája azonos volt a hobbijával. 1960-62 között az MHS (Magyar Honvédelmi Sportszövetség) központjában dolgozott. Ellenőrző repüléseket, baleset kivizsgálásokat végzett. Ehhez a feladatkörhöz 15 különféle szakszolgálati engedélyt szerzett a vitorlázó- és motoros repülés területén. 1962-től a MALÉV Navigációs Osztályánál dolgozott, ahonnan osztályvezetőként 1985-ben vonult nyugdíjba. Itt volt alkalma az 1931-es Endresz-Magyar féle óceánrepülés eredményeit átvizsgálni, a teljesítmények (távolság, sebesség, stb.) pontosítására. 1978-ban a MALÉV Hőlégballon Szakosztályát alapította meg, tagjaként a Léggömb magazin szerkesztésében is részt vett.

Nyugdíjasként már több ideje volt újabb könyvek megírására. A Magyar Repüléstörténeti Társaság (MRT), illetve jogelődje, a MALÉV RÜK égisze alatt 4 könyvet írt: A Homok atyja (Almásy László élete), Álmodni mertek (az 1931-es óceánrepülésről), a Vagány fiúk (humoros történetek repülései kapcsán), és a legújabb, nemrég megjelent Légjáró varázsló (mesék kicsiknek-nagyoknak). Írásaihoz mindig gondosan felkészült, megfelelő forrásokkal támasztotta alá adatait. Az óceánrepülésről írott könyvéhez a számításokat korábban elvégezte, más, külföldi óceánrepülések előkészítését, eredményeit is bemutatta. Almásy László nyomában részt vett három afrikai expedícióban navigátorként, ahol tapasztalatokat szerzett a könyv megírásához, és valós adatokkal támasztotta alá az „angol beteg”-ként megismert repülő, Afrika kutató regényes életét.

Sportrepülő tevékenysége alatt 43 szakcikket és 170 fényképet jelentetett meg a Repülés, a Schweizer Aero Revue, és a Flügel der Heimat című szaklapokban. A repülés mellett másik hobbija a fényképezés volt, amit már 11 éve korában elkezdett. Mivel a repülései révén, a világ számos táján megfordult, érdekes emberekkel, repülőgépekkel, helyszínekkel találkozott, mindig több tekercs filmmel tért haza. Ebből kapunk ízelítőt Párzsa László jóvoltából a netre felkerült fényképgyűjtemény segítségével.

Jóska barátunk élete végéig tartotta a kapcsolatot repülőtársaival, sokszor találkoztunk a legkülönbözőbb összejöveteleken. Az atkári és a pipis-hegyi találkozókat csak nagyon ritkán hagyta ki. Az MRT-ben ötleteivel támogatta a vezetőség munkáját. Még halála napján is konzultáltam vele, elmondta, miről fog legközelebb íri az Évkönyvünkbe.

Amikor én repülni kezdtem, ő már nem volt aktív, de a nevét többektől hallottam. Nem is tudom, az MRT-ben, vagy valamelyik repülő találkozón, old timer rallyn ismertem meg személyesen. Először nagyon szigorúak tűnt, szinte távolságtartónak, de amikor már beszélgettünk, egy csupaszív ember „jött elő”. Bármit kérhettünk, kérdezhettünk tőle, azonnal segített. Szintén egyik találkozón ismertem meg feleségét Melcsit, aki hosszú éveken át támogatta irodalmi munkásságában, írta számítógépre írásait, kísérte el a találkozókra, amikor már nehezen mozgott.

 Hosszú élete alatt (nemrég töltötte be a 86. évét) végig azzal foglalkozott, amit szeretett: a repüléssel. Ez sajnos, igen keveseknek adatik meg.

 

Czigler Klára